Südwind

Min­den év augusz­tu­sá­ban meg­ren­dez­zük a Süd­wind nevű nagy­sza­bá­sú hadi­be­mu­ta­tón­kat, amellyel emlé­ket kívá­nunk állí­ta­ni azok­nak a kato­nák­nak, akik a Garam men­ti össze­csa­pá­sok­ban hal­tak hősi halált.

A főépü­let mel­lett talál­ha­tó csa­ta­te­rün­kön több mint 250 hagyo­mány­őr­ző kato­ná­val, ren­ge­teg harc­jár­mű­vel és repü­lő­vel, évről-évre meg­úju­ló kore­og­rá­fi­á­val ele­ve­nít­jük fel a csa­ta­je­le­ne­te­ket több ezer néző jelen­lé­té­ben. Ilyen­kor a múze­um jár­mű­ál­lo­má­nyá­ból beüze­mel­jük a jó öreg T‑34-est és a hibát­la­nul műkö­dő a fél­her­nyó­nak neve­zett Sd Kfz lövész­pán­cé­lost is. A csa­ta­té­ren fel­épí­tett épü­le­te­in­ken és lövész­ár­ko­kon vagy egy harc­ko­csi gázol keresz­tül, vagy az ide érke­ző repü­lő­gé­pek bom­bái landolnak.

A két­nyel­vű hadi­be­mu­ta­tót min­den év augusz­tu­sá­ban ren­dez­zük meg és min­den­kit sze­re­tet­tel várunk!

A kora­be­li Garam-men­ti SÜDWIND had­mű­ve­let a német és magyar erők egyik utol­só sike­res ellen­tá­ma­dá­sa volt.

Az orosz 6. gár­da-pán­cé­los­had­se­reg és a 7. gár­da­had­se­reg táma­dott itt 1944 kará­cso­nyán, Buda­pest beke­rí­té­sé­nek része­ként, a Börzsöny­ből elő­re­tör­ve. A Garam vona­lát kez­det­ben a magyar Szent Lász­ló Had­osz­tály tar­tot­ta a let­ké­si híd­tól a Duná­ig. Az Ipoly­ság irá­nyá­ba indí­tott magyar–német ellen­tá­ma­dás decem­ber 28-ra kiful­ladt, janu­ár 6‑án pedig meg­in­dul­tak az orosz pán­cé­lo­sok a magyar és német vona­lak ellen. Kierő­sza­kol­tak egy tizen­hét kilo­mé­ter hosszú híd­főt a Garam nyu­ga­ti part­ján, ami a továb­bi táma­dás kiin­du­ló­pont­ja lehe­tett vol­na. Ennek fel­szá­mo­lá­sá­ra adott paran­csot Otto Wöh­ler tábor­nok, a német Déli Had­se­reg­cso­port főpa­rancs­no­ka feb­ru­ár 10-én. Egy hét múl­va észak­ról a folyó men­tén meg is indult 260 német és magyar pán­cé­los, ez volt a Süd­wind, a Déli Szél hadművelet.

Az oro­szok szám­be­li fölé­nye és a csa­ta­re­pü­lő­ik (Il–2 Stur­movik) — melyek a pán­cé­lo­sok ret­te­gett ellen­fe­lei vol­tak- meg­ne­he­zí­tet­ték a dol­gu­kat. Végül a hul­lám­zó har­cok végén feb­ru­ár 24-re csak sike­rült fel­szá­mol­ni az oro­szok híd­fő­jét, de súlyos áron. A táma­dás­hoz beve­tett páncélosok­ból 134 sem­mi­sült meg vagy vált harc­kép­te­len­né, a halot­tak és a sebe­sül­tek szá­ma 6500 körül volt. Igaz, az oro­szok is 4000 halot­tat hagy­tak hát­ra és 90 meg­sem­mi­sí­tett pán­cé­lost, azon­ban a tar­ta­lé­ka­ik kime­rít­he­tet­le­nek vol­tak. A Duna észa­ki part­ján Pozsony, majd Bécs irá­nyá­ba elő­re­tö­rő orosz pán­cé­los éke­ket így egy idő­re meg­ál­lí­tot­ták, és hősi­es­sé­gük­kel lehe­tő­sé­get adtak a más had­szin­te­re­ken har­co­ló ala­ku­la­tok teher­men­te­sí­té­sé­re, a hábo­rú mene­tén azon­ban már nem tud­tak változtatni.